Szeretek múzeumba és kiállításokra is mászkálni, ha érdekel a téma.
A Magyar Nemzeti Múzeum Életre kelt avarok című kiállításáról még februárban szereztem tudomást, már fogalmam sincs, hogyan. Mindegy is, lényeg a lényeg, hogy édesanyámmal két nappal a megnyitó után, azaz március ötödikén, vasárnap elbattyogtunk a múzeumba megnézni a dolgot.
Az időszaki mellé az állandóra gyűjteményre is vettünk jegyet, a terv az volt, hogy az avarok után megnézzük a magyar történelmet bemutató kiállítást az államalapítással kezdve. A Kárpát-medence története az idők kezdetétől a honfoglalással bezárólag című kiállításrész (nem ugrik be a rendes neve, de a lényege ez) nagy kedvencünk, de már láttuk néhányszor az elmúlt években, így most a folytatásra voltunk kíváncsiak. Na már most, nem sikerült a végére jutnunk, mert olyan terjedelmes az anyag és a bejárandó termek sora, hogy a török kiűzéséig jutottunk csak, szóval a Rákóczitól a XX. századig terjedő időszakot bemutató kiállítást elnapoltuk.
Na de térjünk rá az avarokra, ha már róluk szólna a bejegyzés.
Sajnos azt kell mondanom, kissé csalódott vagyok. Az Életre kelt avarok kapcsán arra számítottam, hogy egy izgalmas és igazán részletes tárlatot kapok majd, olyasmi szintűt, mint mondjuk A kód: Bethlen 1613 volt pár éve. Na az egy nagyon frankó kiállítás volt, szerettük. Ugyanezt sajnos nem tudom elmondani a mostani avarosról.
A problémám csak annyi, hogy ez így kevésnek tűnt. Volt összesen három terem, ami önmagában nyilván nem gond. A gond ott van, hogy kicsit vérszegény az egész, főleg a már említett Bethlen-kiállítás fényében.
Az első teremben emlékeim szerint volt egy bevezető szöveg, aztán egy kivetítős dolog, tablettel lehetett volna machinálni, na már most ez így kapásból kimaradt nekünk, mert ottlétünkkor éppen nem működött a tablet, le volt fagyva, vagy mi, nem értek hozzá. Szóval mentünk is tovább, a terem másik felében volt némi szöveg a falon, aztán kettő darab kiállított tárgy, ezekhez fejhallgatón keresztül nagyon érdekes infókat lehetett szerezni (magyar és angol nyelven felváltva). Tetszettek.
A második teremben volt több néznivaló, több vitrinnel, meg egy tapizható monitor, azt becsülettel végigolvastuk, érdekes volt. Aztán ugyanitt megnéztük a kisfilmet, ami igen jó lett volna – ha nem keverednek benne párhuzamosan hangsávok. Én nem tudom, hogy ez szándékos volt-e vagy sem, de sajnos a vége az lett, hogy alig lehetett kihámozni belőle valami értelmet.
A harmadik teremben volt a kard, meg egy 4-5 perces kisfilm.
És ennyi.
Kb. 35-40 perc volt ezt így bejárni, pedig mi tényleg mindent, de mindent elolvastunk.
Igazából nem is lenne semmi problémám, mert amit láttunk, az érdekes volt, és összességében megért 800 forintot. Csak azért érzem magam csalódottnak, mert valamiért jóval nagyobb szabású és tartalmasabb kiállításra számítottam, több vitrinnel, még több infóval. Úgyhogy én személy szerint sokkal jobban örültem volna egy gazdagabb élménynek, de ettől függetlenül természetesen ajánlom az Életre kelt avarokat mindenkinek, aki érdeklődik a téma iránt. Április 9-ig megtekinthető a Nemzeti Múzeumban.
Mende-mondó 